Thury György Balladája 2. rész

Fehérvár erődjében búsul Hamza bég,

Az töröknek híres bajnoka

Délről jő a portya, sereget pusztítja,

Minden módon őket zargatja.

Fel, Palotára, indulj, jó kémem

Járd meg az utat gyorsan, serényen

Ne lásson téged meg senki, se földön, se égen,

Hitetlen Thury Györgynek vinni a mérgem.

Lásd meg, jó uram, hogy az kutya pogány

Mit eszelt ki orvul ellened,

Álomport küld vélem, és maga is haddal jő,

Aljas fortéllyal megbírni veled.

Ím, egyet se félj, én hű, vitéz szolgám,

Megbúsul most a hitvány Hamza bég,

Hadd jöjjön a török, te csak indulj, jelentsed,

Mérget adtál itt mindegyikünknek.

Indulj, vezér, vihar van velünk

Indulj, vezér, vezesd fegyverünk,

Rabló pogány egy sem juthat élve majd haza

Indulj, vezér, vihar van velünk,

Indulj, vezér, vezesd fegyverünk,

Karddal dől el, nem méreggel köztünk a csata.

Hidd el, sem nem jussod, sem örökséged ez ország,

Békében nem élhetsz, vár reád örök háborúság

Zendül majd a nép, és fölkel a sírból is ellened

Hódítás jogán nem nyerhetsz semmit, el kell is veszned.

Néma várnak árkába semmiképp se száll,

Megtorpan, vesztegel a pogány had,

Lopva, úgy ahogy jöttek, mind gyáván hazatérnek,

Palota kapitányától annyira tartanak

Fehérvár erődjében dühöng Hamza bég,

Jó Thury Györgynek látva üzenetét,

„Hallottam, itt jártál, de látod, magam annyit ittam,

Harmadnapra sem jól voltam belé”.

Indulj, vezér, vihar van velünk

Indulj, vezér, vezesd fegyverünk,

Rabló pogány egy sem juthat élve majd haza

Indulj, vezér, vihar van velünk,

Indulj, vezér, vezesd fegyverünk,

Karddal dől el, nem méreggel köztünk a csata.