Hollórege

Nyáridő vagyon, csillagom,

táncol éjjel a holdvilág

lenyugvó napon, hollószárnyakon

jő tizenhárom madár

tizenhárom madár dézsmálja

az király fényes kertjét

tizenhárom madár hordja el

aranyalmafa gyümölcsét.

Királynak vala három szép fia,

esküvel megfogadják,

őrzi majd maga, apja birtoka,

elriasztják tolvaját,

két idősebbik rögtön elbukik,

ifjú királyfi marad csak,

„jő az álom, de megtalálom, és

megnyesem éji szárnyakat.”

Szállj le, szállj le,

gyönge kismadárka,

Szánj meg, bánj meg,

gyönge kismadárka.

Szabad égi világ, immár búcsúzom,

hideg éjjel fog ma el,

hollógúnyám levetettem,

keserű sorsomat érem,

keserű rabság részem

vele élem immár életemet,

szeme csillagfényt ragyog

köpenye napfény, haja arany éke

fénylő nap, fényes hold,

fényes Nap, fényes Hold.

Két nagyobb fiú, büszke és hiú

terveket sző titokban,

elfelejtik, és elveszejtik az

ifjú királyfit a vadonban.

Tündéréneke ott van ővele,

óvja kedves életét,

hollószárnyakon megtalálhatom,

hallja testvéreim énekét.

Szánj meg, bánj meg,

fordulj hozzám, ölelj meg

Szánj meg, bánj meg,

fordulj hozzám, csókolj meg.

Szabad égi világ, immár búcsúzom,

szerelemre leltem én,

hollógúnyám levetettem,

e világnak tágas egén

nem szállok soha már én

vele élem immár életemet,

szeme csillagfényt ragyog

köpenye napfény, haja arany éke

fénylő nap, fényes hold,

fényes Nap, fényes Hold.