Futóbetyár

Futóbetyár, kínnal éhes,

éje nincsen, napja véges,

üldözi kard, fegyver, törvény,

földönfutó szülőföldjén.

Ácsolják tán már a bitót,

Kerítenek hóhért, bírót,

szorítanak helyet rajta

pusztuljon az veszett fajta.

Futóbetyár, szellő étke,

varjúkárogás zenéje,

ám, ha tárogató csendül,

kupát markol, táncra perdül.

Vigalmában is vár egyre,

szebb sorára, jobb életre,

lesz- e otthon, itt, vagy bárhol,

akad- e tűzhely, bor, mámor

Eb, ki búsul, míg van jó bor,

kerül kenyér, jut a jóból,

asszony tüze melegít át,

bírja kéz a görbe szablyát.

Ácsolják tán már a bitót,

Kerítenek hóhért, bírót,

szorítanak helyet rajta

pusztuljon az veszett fajta.

Most jöttem én a gubaci messzi pusztáról

leesett a vas a lovam lábáról

míg a kovács vasalja kispej lovamat

addig rózsám, kimulatom magamat

Nyisd ki babám az ajtódat gyorsan szaporán

hadd gyüjjön be kilenc zsandár hozzám

hadd lássuk meg, ki a legény, sej-haj, ideki

zsandárvérrel pingálom a csárdát ki.