Áldás

Adott, és nevelt,

kacagó, dús ártatlan világ,

zengte énekét, Nap ragyogta

színes hajnalát.

Nyárról énekelt,

fakadó, még sápatag virág,

élte életét, fény színezte

míves, szép szavát.

Kósza szél felelt,

elmesélte ősi szép regét,

az égig érő fát, lombja közt

Esthajnal csillagát,

Éji ég alatt,

az egy csillag lángja útra kél,

gyúlatlan ragyog, és végül

újra nyárba ér.

Új életet hoz majd a Fény,

Új életet, lángot, reményt,

Világunk végül újra Nyárba ér,

amikor a hajnal fénye az égig ér.